.
A barátság tudománya
„A barátság nem kevesebb, mint valamennyi isteni és emberi dolognak jóakarattól és szeretettől áthatott egybecsengése. Nem is tudom, adtak-e a halhatatlan istenek valami ennél kiválóbbat, a bölcsesség kivételével.” (Cicero 1987, 82)
.
.
Ahoz, hogy az idézetek mondanivalóját magunk is megélhessük, nem elég várni a "történéseket" , hanem nekünk is bele kell tennünk a részünk, a kapcsolat létrejöttébe majd azután megtartásához is
A barát szerepe és helye a személyes kapcsolatok „hierarchiájában” a történelmi korokban változó. Arisztotelész Nikomakhoszi etikájában a barátság három formájáról ír, ahol a két leggyakoribb forma a kellemességen és a hasznosságon alapuló szeretet. Mindkét esetben az egyén saját magát teszi előtérbe: az első esetben azért, mert neki jó, a másodikban azért, mert neki magának kellemes. „Más szóval az ilyen viszony legfeljebb járulékosan nevezhető barátságnak; ez esetben nem azért szeretünk valakit, mert az illető olyan amilyen, hanem azért, mert valami jóban vagy gyönyörűségben részesít bennünket. Éppen ezért az ilyen barátság könnyen fel is bomlik ha ti, a barát nem marad mindig olyan, amilyen volt. (Arisztotelész 1987, 219) Az arisztotelészi két barátságforma közül a „hasznosságon alapuló barátság főképp idősebb emberek közt szokott kifejlődni, mert az ilyen korú emberek sohasem annyira a kellemeset, mint inkább a hasznosat keresik; férftkoruk virágjában levők, valamint a ftatal emberek közt inkább csak akkor, ha ezek haszonlesők. […] Ezzel szemben „már aztán az ifjak közötti barátság rendszerint a kellemes érzésekből fakad: az ifjúság mindig érzelmei szerint él, s leginkább azt keresi, ami neki kellemes, s amit a jelen pillanat nyújt… Ezért az ifjúkori barátság hamar keletkezik, de hamar meg is szűnik: a kellemes dolgok iránti hajlamunkkal együtt változik a barátságunk is, márpedig az ilyenfajta kellemességben könnyen változás állhat be”.5 Arisztotelész a barátság harmadik formájának, amelyben a másik kettő is magába foglaltatik, az igaz barátságot, azaz a jó emberek barátságát nevezte. „Tökéletes viszont az erkölcsileg jó és az erényben egymáshoz hasonló emberek barátsága. Ezek egyformán kívánják egymás javát, éspedig csupán azért, mert mind a ketten jó emberek – már önmagukban véve is. […] Mert a jó emberek önmagukban véve jók, és egymás számára is hasznosak. De éppúgy kellemesek is egymás számára, mert a jó emberek önmagukba véve is és egymás számára is kellemesek. […] Természetes, hogy az ilyen barátság ritka, mert hiszen ilyen ember kevés van.” (Arisztotelész 1987, 220–221) A 20. században a barátságról írt esszék és tanulmányok a klasszikus, ókori barátságeszményét szem előtt tartva szomorúan állapítják meg e kapcsolattípus háttérbe szorulását. C. S. Lewis a Szeretet négy arca című könyvében így ír erről: „De ma kevés olyan ember van, aki a barátságot hozzájuk mérhetőnek, sőt egyáltalán a szeretet egy válfajának tekintené. […] Az ókorban a barátságot tartották a szeretet összes fajtája közül a legboldogabbnak és legemberibbnek; az élet koronájának, az erény iskolájának. A modern világ ezzel szemben teljesen megfeledkezett róla. […] Inkább meglehetősen marginális dolog, ami korántsem tartozik a fő fo- gások közé az élet lakomáján, afféle kikapcsolódás, mellyel kitölthetjük szabadidőnk hézagjait. De hogyan jutottunk idáig? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy azért értékelik kevesen, mert kevesen tapasztalják. S a tapasztalat hiánya pedig épp abból adódik, ami a barátságot olyan élesen megkülönbözteti a másik kettőtől. A barátság – cseppet sem pejoratív értelemben – a legkevésbé természetes szeretet; a legkevésbé ösztönös, testi, biológiai, a legkevésbé szükségszerű. A barátság (hogy úgy mondjuk) »nem természetes« jellege magyarázatot ad arra, hogy miért magasztalták fel az ókorban és a középkorban, és hanyagolják el napjainkban. A régi korok az aszkézist, a világról való lemondást hirdették. Tartottak a természettől, az érzelmektől és a testtől, mert azok veszélyt jelentenek lelkünkre; vagy azért vetették meg őket, mert az ember lealacsonyodását látták bennük. Szükségképpen azt a szeretetet értékelték a legtöbbre, amelyik a leginkább független volt a természettől, mi több, ellenszegült annak.” (Lewis 1995, 64–65)
A helyzet talán nem annyira tragikus, de kétségtelen tény, hogy napjaink felnőtt embere számára nem a barátság áll a „kapcsolathierarchia” csúcsán. A barátságra vonatkozó 20. század eleji borúlátást a század végére mintha még szélesebbre kellene kiterjesztenünk: az emberek individualista és önmegvalósító életformája egyre kevesebb teret biztosít az emberi kapcsolatoknak. Nemcsak barátunk van egyre kevesebb, hanem egyre szűkebb az a tér is, ahol személyes kapcsolataink helyet kapnak. A kapcsolathálózatok beszűkülésének magyarázatakor természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a strukturális okokat, gazdasági kényszerhelyzeteket, mint amilyenek a munkanélküliség vagy a munkahelyi létbizonytalanság, melyek ezt a folyamatot az egyéntől függetlenül is negatívan befolyásolják. Az érem másik oldala például az internet, aminek segítségével viszont sok ember számára még jobban, teljesen új dimenziókban nyílt ki a világ. Barabási László skálafüggetlen hálózatokra vonatkozó elmélete látszik igaznak a barátok megoszlásgörbéjére vonatkozólag is: az emberek döntő többségének alig van barátja, míg néhány ember igazi „barátságtőkés”, számtalan baráttal.
Kapcsolatteremtésünk alapjai: Szív Péld. 4:23 Hogyan tartsd meg mások szívét? => szeretet, hit, érdeklődés, elérhetőség, tisztelet, idő, kommunikáció
Szeretet – feltétel nélküli Jn. 3:16 Belehabarodás, Testi vágy, Függőségi szeretet, Valódi szeretet. A feltétel nélküli szeretetnek az az előnye, hogy valamilyen formában visszatér hozzánk. Luk. 6:38
Hit Zsid. 3:13 Bátorítás és pozitív megerősítés. Higgy azokban, akiket szeretsz
Az elérhetőség elve:Adjunk elsőbbséget az embereknek! Legyünk ott, amikor lehangoltak! Legyünk mellettük, amikor krízisen mennek keresztül!
Tisztelet Róm. 13:7 Az elfogadottság és elismerés igénye, az emberi lét alapja. Döntsd el, hogy elismered: minden ember akivel csak találkozol rendelkezik valamivel, ami a te életedre nézve hasznos lehet.
Idő – Préd. 1:3; Ef. 5:15-16 Ahogyan az életünket az idő vonatkozásában éljük, az fogja megmutatni, hogy mi a valódi érték számunkra. Ahogyan az idő telik, úgy telik az életünk is.
Kommunikáció – Ef. 4:29 A szavak a sebeknél is nagyobb hatással vannak az életünkre. => a szavak tönkre is tehetnek szavaid, mondataid bátorítóak legyenek, és ne rombolóak! Kapcsolataink minőségére kihat, hogy milyen minőségben kommunikálunk.
A boldog párkapcsolat és barátság titka:
Aki úgy érzi, hogy szeretik, azt könnyebb szeretni.