Pató Sándor "SirPalya"
30 évesen, családapaként, lett egy barátnőm, akivel az élet nehéz dolgait beszéltük meg időről időre, így kapcsolattá formálódott. Ennek a lánynak igen csak szabad élet tetszett (minden vele járója ellenére). Egyik reggelre virradóra azt álmodtam, hogy egy erdőben rohangálok, majd egy tisztásra érve a barátnőmet látva, egy kispárnára kell lehajtanom a fejem, amiből éles kések álltak ki és iszonyú fájdalmakat okoztak, viszont felemelve a fejem, egy erős fényességet látok. Ezt feleségemnek is elmeséltem (aki ekkor már 1 éve hívő keresztény volt), amire ő magában már meg is fogalmazta a megfejtést, de nekem nem részletezte. Röviddel ez után telefonon hívott a barátnőm, hogy az orvosok megállapították nála, HIV pozitív és a hiba elkerülés végett ellenőrző vizsgálat is megerősítette a kijelentésüket. Iszonyú lelki szenvedést éltem át, mert tudtam, hogy ebben sem én sem más, a jelenlegi orvostudományi ismeretek alapján nem tud megoldást a gyógyulásra. Emberi értelemben kilátástalannak ítéltem a helyzetet! Erre teljesen megtörtem és összezuhantam, mire eszembe ötlött az, amit a lehetetlen dolgok megoldásáról hallottam sógoroméktól és minden kereszténytől. Egyszerű szavakkal, de kértem Istent, hogy ha van, akkor most mentse meg a barátnőm életét, ezért cserébe oda adom az enyém is, ha kell. Kb. 2 hétig őrlődtem és éltem meg az álmomban érzett szenvedést, míg nem felhívott, hogy az óta ismételten vizsgálták és „tévedésnek” nyilvánították a korábbi betegséget megállapító kijelentéseiket. Ez a csodás „változás” akkora bizonyság lett számomra, hogy az ígéretemnek megfelelően lehetőséget is adtam Istennek az életem tovább formálására, neki adtam az életem. Oly módon, hogy elmentem Budapestre az akkor még fiatal Golgota gyülekezetbe, ahol kis segítséggel, de elmondtam a „megtérő imát”. Folytatásként eljutottunk Csillebércre, konferenciára ahol az egyik esti alkalommal a Szentlélekkel való betöltekezésért volt ima, ami közben odamentem imáért a Lelkipásztorhoz. Miközben együtt imádkoztunk, egy sziklán állva kitárt kezekkel , magához hívóan láttam Jézust, amitől önként térdre rogytam. Ekkor éreztem úgy, hogy teljesen az Övé lett az életem, hiszen ő halt meg értem - helyettem. Bátorító kijelentést is kaptam a Pásztortól: „veled még nagy dolgokat visz véghez az Úr”. Másnapi bemerítkezésemmel kezdetét vette a keresztény életem. Nem lettem minta keresztény, de Jézust el nem hagytam azóta sem. Ember nem, de Isten meg tudott győzni a létéről és gondoskodásáról, amit így örömmel mondok el mind azoknak, akik már megéltek nehéz napokat, vagy éppen előtte állnak. Isten azóta is sokak, kisiklott életét mentette meg és fogja is a megmenteni a jövőben, szeretetben és személyes élményen keresztül. Ne félj hívni őt segítségül, ha szükséget, nehézséget is élsz meg éppen. Jézus érted is adta az életét, neked nem kell meghalnod, hanem lélekben kell újjá születned, egyszerűen elfogadva a megváltást!